Arany - Ékszer

Az arany bányászata

A természetben főként fémes állapotban, termésfémként fordul elő. Elsődlegesen az úgynevezett utómagmás folyamatok termékeként van jelen. A földkéreg egyik legritkább eleme. Leginkább a gránit, riolit, dácit teléreiben fordul elő.
A geológusok megkülönböztetnek idősebb és fiatalabb arany-előfordulásokat. Az idősebb arany-előfordulások inkább a földkéreg mélyebb részeiben jön létre, míg ezzel szemben a fiatalabb arany-előfordulások pedig a földkéreg felszínhez közeli rétegeiben megszilárdult kőzeteiben található meg.
Tehát az arany egyrészt a földkéreg kőzeteiben rejlik, másrészt pedig a folyók hordalékaiban, törmelékesen jelenik meg. Attól függően, hogy a folyó milyen messzire szállítja el az aranyat az elsődleges lelőhelyről, megkülönböztetünk fövenyaranyat és hömpölyöket.
Amikor a folyó az aranyat nagy távolságra szállítja el az elsődleges lelőhelyről, akkor a kőzettörmelékek közötti ütközések miatt finom pikkelyekké aprózódik. Ezt nevezzük fövenyaranyanak.
Amikor pedig a folyó rövid szállítás után lerakja aranyát a folyók medrébe, nagyobb rögök vagy hömpölyök keletkeznek.
Bányászatának története az őskorba nyúlik vissza. Az ősemberek, akik vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel élték életüket, a folyómedrek, patakok partján a vízből nyerték ki az aranyat. Mivel a sűrűsége nagyon nagy, ezért kezdetben elválasztással próbálták kinyerni, hogy az aranyszemcsék leülepedjenek a felkevert vízből.
Az ókorban már az összezúzott köveket bokrokon mosták át, hogy szemcséi fennakadjanak a szemcsék. Így kifejtésének egyik módja által nyerik a nemesfémet, a mosott aranyat.
Az aranymosás ősidők óta alkalmazott módja az arany kinyerésének. A folyó iszapját egy ferde mosópadra merték, amelyre filcet helyeztek. Ennek bolyhaiba a nehezebb részecskék fennakadtak. Az aranyszemcséket tartalmazó filcet időnként kimossák. Az így nyert szűrleményt higannyal keverik össze. A higany az arannyal amalgámot képez, majd ezt hevítéssel elgőzöltetik vagy szarvasbőrön átnyomva eltávolítják, kipréselik.
Ezt a kezdetleges eljárást alkalmazták az emberek Kaliforniában, ahova tömegével érkeztek, hogy aranyat találjanak. A történelemben a híres kaliforniai aranylázként emlegetik.
Másik módja a külszíni fejtés, melynek első lépése, hogy megkeresik a lelőhelyeket. Ezeket szeizmikus módszerekkel és műholdas felvételekkel érik el. Miután „gyanús” területeket találtak a geológusok talajmintát vesznek. Következő lépésként megkezdődnek a kutató fúrások.
Legegyszerűbb formája – amikor közel a felszín alatt helyezkedik el a fiatal aranytartalmú réteg- robbantólyukakat fúrnak és robbantásokat végeznek, így létesülnek a bányák.
Azonban ha a rétegek mélyebben helyezkednek el, mint a felszín, aknákat ásnak a földbe, így mélyítik a korábbi kutatóaknákat. Ezeket idősebb rétegeknek nevezzük, amelyek a földkéreg mélyebb részeiben megszilárdult kőzetekben jöttek létre.
Ezután következhet a nemesfém elszállítása, amelyet hatalmas teherautókkal szállítják el a vegyi előkezeléshez. A kőzeteket gyűjtőmedencékbe töltik cianid-tartalmú oldattal együtt, ami az aranytartalmat megköti. A megpuhított kőzetet nagy dobokban fémgolyókkal őrlik össze. Itt több dob található, egymás mögött elhelyezve, bennük egyre csökkenő méretű fémgolyó elhelyezve, így az utolsó dobot egészen finom aranyiszap hagyja el. Ezt az iszapot aktív szénnel töltött kádak során vezetik át, amelyen megtapad az arany. Következő lépésben elválasztják egymástól az aranyat az aktív széntől. Egy szűrőrendszerben forró marólúgot adnak hozzá, amely megköti az aranyat és a szenet pedig leválasztja. Ezek után elektrolízis segítségével eltávolítják a lúgból. Végső előkészítését pedig a finomítók veszik át. A folyamat legvégén 24 karátos -999 ezrelék tisztaságú- színarany rudak keletkeznek. Ezek a rudak innen kerülnek a kereskedelembe, az ékszeriparba, illetve a jegybankok pincéibe.

Arany bányászása

Aranyláz

Ez a fogalom a 19. századi Észak-Amerikához kötődik elsődlegesen, amikor is egy vándorlási hullám indult meg egy jelentős mennyiségű arany felfedezésének hírére. Ausztrália és Dél-Afrika is volt arany után kutató tömegek célpontja. Ennek általában kedvező hatása volt az adott terület infrastruktúrájára. Kihatott a terület közlekedésére, a település népességére, a kommunikációra. Hiszen az ide elvándorló családok letelepedtek, sok esetben véglegesen itt is maradtak, így a helyi társadalom szerkezete is átalakult az aranyásók megjelenésével.
Ezek az emberek elvándoroltak, bízva, hogy meggazdagodnak. Viszont csak nagyon kevés embernek sikerült ez, viszont az őket kiszolgáló kereskedők üzlete fellendült.
A leghíresebb a Kaliforniai aranyláz, amely az 1848 elején kezdődött, amikor San Francisco-ban egy Sutter’s Mill nevezetű fűrészmalom mellett aranyat találtak. Ezt titokban akarták tartani, mert féltek attól, hogy az arany hírére idevándorló tömegek tönkreteszik a kereskedelmi és agrárkolóniájukat. De ez nem sikerült.
Hírére 300 ezer ember jött ide, hogy szerencsét próbáljon, voltak köztük amerikaiak, mexikóiak, kínaiak, britek, franciák, latin-amerikaiak, a világ minden tájáról érkeztek ide emberek. Előtte San Francisco egy jelentéktelen kis falu volt. Az idevándorló emberek kezdetben sátrakban, fakunyhókban laktak.
A kis falucskából azonban hamarosan város lett. Hiszen az 1000 lakosú település két év alatt 25 ezer lakossá nőtte ki magát. Kiépült a közigazgatása, fejlődött az infrastruktúrája. A gőzhajó és a vasút közlekedése rendszeressé vált.
A kezdeti időszakban az aranymosás családi vállalkozásnak indult, amikor is a férfiak mellett a nők és a gyermekek is szitát fogtak, hogy a folyók medréből, a patakokból kimerjék az aranyat.
A „negyvennyolcasok” (1848) nagy mennyiségű aranyra tehették rá a kezüket. Naponta akár több ezer dollárt kerestek. Az aranymosók sokszor hat havi munkájukkal annyit kerestek, mint otthonukban hat év alatt. Ezért indultak el az emberek családostól, hogy szerencsét próbáljanak. Viszont nagyon sok ember esett áldozatául ennek a vándorlásnak. Hiszen útjuk során sokan meghaltak különböző betegségekben, balesetekben, majd később előfordult, hogy bányabalesetben. Így sok nő vált özveggyé és maradt egyedül gyermekeivel. Azonban a nők egyedül is tudtak érvényesülni, hiszen a komoly bevételt hozó varrodákat, mosodákat gyakran nők vezették.
1849 elejére az arany híre szinte bejárta az egész világot. Ennek volt köszönhető, hogy ekkor özönlöttek az emberek a világ minden szögletéből. A „negyvenkilencesek” (1849) szabadon űzhették bányászati tevékenységüket, hiszen nem szabályozta őket senki. Ekkor közel 90 ezer ember vándorolt az aranylelőhelyekre, akik nagyrészt amerikaiak voltak. Nem kellett engedélyeket beszerezniük, illetve nem kellett adózniuk. Megtarthattak mindent, amit találtak. Egyetlen egy törvény volt érvényben, miszerint az aranyásó addig tarthatott igényt az adott területre, ameddig azon folyamatosan dolgozott. Ha már elhagyta földterületét, akkor azt újonnan jövők elfoglalhatták és az újraigénylés nagyon sok vitát és feszültséget, sokszor erőszakot szült.
A kezdetleges eszközök után, amiket a „negyvennyolcasok” használtak, az emberek kisüzemi módszerekhez folyamodtak. Az üledéket aranymosó vályúkba lapátolták és állandó mozgatás mellett átmosták. Volt, aki domboldalba épített, lábakon álló csatornába folyóvízzel mosták át. Az idő előre haladtával újabb és újabb technikákat alkalmaztak az arany kinyeréséhez. Az aranymosás után kőzetből bányászták robbantással és ásással.
1850-re a könnyen kitermelhető arany nagy részét már begyűjtötték, így a vándorlási hullám más fele terelődött. Az amerikaiak, hogy ne adják ki más kezébe az aranyat, adót rótt ki a külföldiekre. Havonta 20 dolláros adót kellett fizetniük a bevándorlóknak.
Kalifornia neve összeforrt az aranylázzal. A „kaliforniai álom” elnevezés is ide kapcsolódik, miszerint kemény munkával, egy kis szerencsével gazdagság szerezhető meg.
Az aranyláznak voltak nyertesei és ugyanakkor vesztesei is. Egyik leggazdagabb embere Samuel Brannan volt, aki San Franciscóban felvásárolta az összes bányafelszerelést, és üzletet csinálva belőle tovább is adta őket, jókora nyereséggel. Voltak, akik a kereskedelemben vagyonosodtak meg, vagy éppen a szállodaiparban, a hajózásban, vagy a közlekedésben tettek szert vagyonra. Nagyon sok területen, időben felismerve annak gazdasági oldalát, nyereséget profitáltak belőle az emberek.
Ugyanakkor voltak, akik szerencsétlenül járva, üres kézzel tértek haza, még jobban elszegényedtek. Sokan még a kiadásukat sem tudtak fedezni az ott talált, kitermelt aranyból.

Aranyláz

Magyarországi nemesfém-előfordulás

A történelmi és a mai Magyarország területén ismeretesek a lelőhelyek. Írásos emlékek vannak az erdélyi aranybányászatról. Pannónia területén is mostak fövenyaranyat, amely a mai Mosonmagyaróvár és Győr közötti Duna szakaszát jelenti. Itt a későbbiekben is aranymosási kísérleteket végeztek.
Egyes becslések szerint a középkorban az európai aranytermelés több mint a fele magyarországi bányákból, kohókból és pénzverőkből származott.
Selmecbánya környékén is bányásztak aranyat és ezüstöt. A recski ércbánya az ország egyetlen nemesfém bányája volt.
A Duna egész magyarországi szakaszán az arany apró pikkelyekben jelenik meg. Megjelenése ezeken a területeken csak a talajvíz alatt mutatható ki.
Napjainkban az aranybányászat már nem jellemző, de vannak próbálkozások egyes lelőhelyek feltárására és dolgozására. Föveny, illetve mosóarany lelőhelyek a Duna egyes szakaszai. Kisdobak, Ásvány, Ráró községek partszakaszain. A Kisalföld térsége is említést érdemel. A Dráva menti szakaszok is jellemzőek.
A Velencei-hegységben a fiatalabb és idősebb kőzettestből aranyat mutattak ki, amely további kutatásokat ösztönözne.
A Dunazug-hegységben a XVI. században bányát nyitottak, ahol ezüstöt bányásztak.
A Börzsöny-hegységben is ismeretesek nemesfém előfordulások.
Bányapuszta térségében ezüstércet fejtettek kezdetben, de további mélyebb fúrásoknál már néhány aranyszemcse is látható volt.
A Fagyosasszony-bánya térségében kohó is működött. Itt arany- és ezüstérceket kohósítottak.
A Rózsa-hegy északi oldalának érctartalmát már régóta ismerik.
Nagyirtáspuszta környékén már a XVIII. században is gazdag ezüstérceket bányásztak.
A Bezina-völgyben is bányásztak egykor, amelynek folytatása akár napjainkban is lehetséges, hiszen a leletek elemzése igen magas érctartalmat.
A Nyugat-Mátrában a gyöngyösoroszi ércesedés a legjelentősebb. Ezen terület cink-és ólomércesedése a legismertebb.
A Közép-Mátrában a parádsasvári ércesedés ismert. Itt is inkább a cink és az ólom a jellemző.
Parádfürdő területén a ritka arany-tellurid ásványok találhatók.
Recsken korábban aranyat termelő bánya működött. 125 éven keresztül működött aktívan.
Tokaj-hegyalja területén, pontosabban Telkibánya, Alsókéked és Rudabányácska ismert aranylelőhely volt. Közülük a Telkibánya volt a legismertebb bányaváros.

Sajnos a magyarországi hegyek, hegységek hiába rejtenek aranyat napjainkban is, kitermelésük nem biztos, hogy gazdaságos. Pedig a Börzsöny vagy a Gellért-hegy, valamint a Duna is hord le aranyszemcséket. Ezen felül a világtengerekben is oldott állapotban mintegy 1 trillió tonna arany található. De ennek kinyerésére még nem létezik megfelelő technológia.
A nagy aranybánya cégek szerint közel tíz éven belül kifogyhatunk a bányászható aranyból. A könnyen bányászható telepek mostanra kiürültek és az aranyat nagyobb mélységből felhozni pedig nagyon költséges lenne.